Eljött a pillanat, hogy hagyjuk a kamrákat magukra, mert állami segélyekből hátha sikerül feltölteni őket és akkor karácsonyra jut valami az asztalra.
A segély szó használata a kamrát vérig sérti és olyan megaláztatást érez, ami csak a Rákosi korszakra volt jellemző. Egy tojás a polcokon, talán kettő kiló liszt is helyet kap és a friss füstölt áruk illata helyett az avas zsír szaga terjeng a levegőben. Tisztán látszik, a telített kamra csak a gazdagok számára nyújt örömet, de az átlagembernek a bevásárló központokban vásárolható különböző tartósítószerek, színezőanyagok, mesterséges ízfokozók jutnak. Kamra felhívása. Tudni illik, amit az otthon elkészített élelmiszerek tartalmaznak, köszönő viszonyban sincsenek az üzleti termékek beltartalmával. Miről beszélnek a kamrán kívüli pancsolt termékek? " Nem kellene bennünket a megsemmisítőbe vinni ? Mit keresünk a bevásárló központok polcain?  Valójában mi nem akarunk senkit megbetegíteni, megmérgezni.A gyarló, buta kétlábúak magukat sem kímélik a pillanatnyi haszonszerzés érdekében, akkor mi tévők legyünk?Sajnos, meggondolatlan eszeveszett túltermelés jellemző mára. Ennyi száraz kenyér, ami a kis piacokon kapható, a világban nincsen. A többi árúról nem beszélve. 
A kamrák felhívása! Az agráriumban végbement negatív folyamatokat meg kell állítani! Vissza kell kapni a magyar élelmiszerre utaló vásárlói bizalmat, a mérhetetlen túltermelést azonnal be kell fejezni.  Amit a vásárló elé teszünk, annak minőségnek kell lennie. Adjuk vissza a kamrák becsületét.Töltsük fel őket minőségi háztáji termékekkel és akkor a gazda asszonyok is nagyobb kedvet kapnak a főzéshez. Térjünk vissza az alapokhoz, különben nem csak a kamrákat zárhatjuk be végérvényesen, de az urnák fedelét is.

Valódi BORT, gén kezeletlen BÚZÁT, hosszan tartó Békességet kívánunk.

Kisgazdapárt Lajosmizse.