Pszichés hadviselés
Magyarország politikai vezetése, egyszerűen visszaél a társadalom béketűrő magatartásával. Intézkedéseikkel a nép tűrőképességét tesztelik, megpróbálják a legtávolabbi határokat feszegetni - még mit bír el a magyar. Avval tökéletesen tisztában vannak, hogy a társadalom részéről - " nem szól szám, nem fáj fejem" - a szocializmusból hozott örökségek egyike, amik a hallgatást, lapítást, "nyuszi ül a fűben" történő népi játékot idézik.
A legfájóbbak egyike, hogy ezeknek a kiváltói, a szocializmusban is párt közeli funkciókat töltöttek be. Azonfelül, hogy a szocialista társadalom hatékony, elidegeníthetetlen politikai struktúráját tanulták, máig ugyan azokon az alapokon próbálják a kapitalizmus szabályait követni.
KEDVES, VAGY NEM KEDVES ELVTÁRSAK !
Tisztában kellene lenniük a "muzsikaszóért egyszer fizetniük kell " . A számlát nem az idős korosztály fogja benyújtani, hanem egy olyan generáció, akik relatív, de szabad világban születtek. Meddig tarthat ki még az önök a félelembe tartási stratégiája ? A történelem színpadát nézve, nagyon rövidlejáratú ámokfutás csak az egész. Tekintettel a majdani történelemkönyvek soraiból olvasottak szerint, - ez a politikai klientúra, vajmi kevés társadalmi hozamot mondhat magáénak, evvel szemben EGY NÉPFENSÉG, A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG MEGVONÁSA, drámaian fest.
Ami piszokul megdöbbentő, a fideszes " ifjak " munkásságának nemzetközi megítélése. Egyes országok vezetői, hazánkban, határozott magyar érdekeket képviselő kormánymunkát látnak, miközben éppen azok, akikhez meggondolatlanul csatlakoztunk, ezt a politikai vezetést elutasítják.
GONDOLATBA EJTŐ ASPEKTUS NEM ARRA VEZETHETŐ VISSZA , - LAKVA ISMERHETIK MEG A " HÁZASTÁRSAT " ?
Távolabbi országok vezetőinek megítélése, a magyar kormány munkájáról bizonyosan felszínes, ami magától érthető, a Fidesz általi propagandának köszönhetően. Szinte ugyan ez tapasztalható meg a magyar társadalomban is, mivel az emberek többsége megvezethető. Valódi karizmatikus egyéniségeket, akik hajlandóak reális gondolkodásban a politikai színfalak mögé tekintve bírálni, vagy éppen dicsérni, azok társadalmunk nagyon kis lélekszámú csoportját képezik.
Éppen ennek kapcsán a kormány az ilyen típusú embereket nagyon egyszerű módszerekkel, de kivonja a forgalomból.
Realitások talaján maradva, a kommunista rendszerben is ezt tették, - DE AKKOR MI VÁLTOZOTT ?
Már megint csak a köpönyeg színe játssza a főszerepet ?
Tegyük fel a kérdést - eljön végre valaha egy olyan korszak, amikor a magyar társadalom lakói jólétéről beszélhetnek, vagy az írások éppen egy nyugodt, kiegyensúlyozott társadalomról szólnak ?
MINDENRE CSAK EGY MEGOLDÁS LEHETSÉGES - ELSŐNEK A TÁRSADALOMNAK KELL FELNŐNIE AHHOZ, HOGY NE PÁRTOKBAN GONDOLKODJANAK.
Az egyéni független jelöltek megválasztása esetén, a parlamentbe bejuttatott személyek, nem az egoista pártvezetőjének elkötelezett "katonái", hanem valóban a társadalmi felhatalmazást követően teljesítenek.
A PÁRTLISTÁK MEGVONÁSA, EGYEBEKBEN NÉMI POLITIKAI MEGNYUGVÁST IS HOZHAT, MERT AZ ÁLLAMPOLGÁRI EGYMÁSNAK FESZÜLÉST IS MÉRSÉKLIK.
MINDEN ESTRE, A MAGYAR NÉPNEK KELL SAJÁT, JELENLEGI PROBLÉMAKÖRÉT TISZTÁBA TENNI. AZ ÚJTÓL NEM KELL FÉLNI, UGYANIS ENNÉL KRITIKUSABB HELYZET MÁR NEM IS LÉTEZHET.
Isten, Haza, Család oltalmazza mindnyájukat. Szebb jövőt kívánnak Önöknek a kisgazdák és Engelmann József