"Mindezek után a zenekar és az első Hegedűs partitúra nélkül tehetetlen, tehát arról is a karmesternek kell gondoskodni. A zenei hangok ismerete nélkül a zenekar összességében játszhat, de abban több lesz a hamis hang, mint bab a levesben.
Zenei szabályok betartása nélkül élvezhetetlen a produkció. A hamis hangok az emberi fülnek kimondottan bántók és a főpróba előtti próbaidőszak amennyiben kotta nélkül zajlik, az együttesre nézve konfliktusokat idéz elő. Egy jó dirigens megelőzi a problémát és addig el sem kezdi a próbákat, ameddig a partitúrák hangszerekre lebontva nem áll a saját és zenekara rendelkezésére. Egy jó karmester, zenekari tagbővítés esetén arról is meggyőződik, a felvenni kívánt  zenész hangszeres tudása megfelel-e? Aki nem tud blattolni, ne menjen erre a pályára. A zenész élet nem "kolbászkerítés"! Amiről idáig szó sem esett: - mi történik akkor, ha a karmester maga nem ért a szakmájához? Az életben megtapasztalhattuk, áll karmesterek is léteznek, akik életművésznek esetleg megfelelnek, de karmesteri pálcát ne fogjanak. Gondoljunk bele, képzett zenészekkel körülvett dirigens számára milyen blamázs, amikor kiderül róla : hamis hangok szerzője! Feltehetőn itt van vége a próba időszaknak, ugyanis a zenészek másik karmestert keresnek, akivel a későbbiekben közösen olvassák a partitúrát, amiben egy hamis hang sincs."

színházi kellékes jeligével, a szerző!