Mindkettejük az elmúlásról emlékezteti a halandót és mindannak ellenére, hogy csak élőkből lehetnek halottak komoly sorrendi probléma fedezhető fel.ÉLŐK, kevesek kivételével nem szeretjük igazán egymást, miközben halottainkra a végsőkig imádattal tekintünk. Már többször felmerült a kérdés,- nem lehetne-e a sorrendet megváltoztatni? ÉLETÜNK SORÁN SZERESSÜNK, ADJUK MEG A KELLŐ TISZTELETET, EGYMÁSNAK, DE HALOTTAINKNAK LEGYEN MEG A DICSŐSÉG. Feltételezzük eljön még egy olyan világ, amikor az ifjúság tisztelettel él a nagyszüleinek, szüleinek és neveltetésükből fakadóan a temetőkbe is ellátogatnak, hogy a megérdemelt tiszteletadást megtegyék. Sajnos az elmúlt évek szülői és nevelői munkássága nem arra utal, hogy fiataljaink tisztelettudóan adózzanak az elmúltaknak. Reméljük ez a trend is megváltozik és visszatérünk a zsidóság törvényének alapjához, ami az elmúlás utáni emberi méltóságnak megfelelően sírjaiknak örök nyugodalmat biztosít. Nekünk keresztényi tanainkat bővíteni kell és politikai akarattal egybeforrtan, törvénybe kell iktatni a halottaink nyughelyének végérvényesítését.
Legalább porainkban kapjunk nyugodalmat és ne az ÖRDÖG PÉNZE legyen  ismét a főszereplő.

Kisgazdák TISZTELETTEL emlékezünk, de az élő EMBERT TESSZÜK A SZERETETI  RANGSOR KEZDETÉRE. Azt gondoljuk, azért elmélkedni nem bűn.

Isten áldja Önöket, legyenek hűek családjukhoz, hazájukhoz.

Ámen