Több, ezeréves emberi vágy;  amit nem vagyunk képesek megcsinálni mi magunk, annak tehetőségét valaki más személyiségén át kívánjuk végrehajtva látni.  A múltban a gladiátorok öldöklésének látványa elégítette ki az ember állati vérmérsékletét, ma a sporteseményekben valósul meg mindaz. A XX. században a sportolók valóban a nemzet gyerekei voltak,  saját országukat népüket képviselték. Ma, haszonszerzés által vezérelt kufárok rendelkeznek sportolóikkal. Adják-veszik Őket, mint a gladiátorokat. Az egyéni sportágakban kevésbé rajzolódik ki a pénzhatalmi beavatkozás, evvel szemben a csoportjátékokban annál hatékonyabban. A labdajátékoknál a fiatal gyerekekkel szerződéseket íratnak alá és észrevétlenül máris eladható árút csináltak belőlük. Az 1900-as években a fiatalok rongylabdával, homokbuckákkal  fedett grundokon megtanultak focizni. A mezt, cipőt maguk pénzén vették, a holmit maguk mosták, cipőjüket maguk tisztították. Ma, evvel szemben a gyerekek elkényeztetetten minden földi jót megkapnak, csak éppen focizni nem tudnak. Említés kötelességén át kell foglalkozni a trénerek felelősségével. Ma, idegenek próbálnak irányítani. Az elmúlt években nemzetünk nagynevű sportolói vitték győzelemre lányainkat, fiainkat. A liberális gondolkodás a nemzeti érzés leghalványabb megjelenítését is partvonalra helyezte. Evvel szemben kötelességemnek tartom  nevek említését, akik emléke mindörökre előttünk példaértékű kell legyen: : Puskás Ferenc, Cserjés István, Longa Ferenc. Ők nemcsak jó focisták voltak, hanem kiváló edzők is, nem utolsósorban, szív lélek emberek. Puskás Ferenc életművét ismerjük, zseniális. Cserjés István a Kispest játékosa, majd a traktorgyári (Dutra) trénere lett és utóbb a honvédban adta át tudását a fiataloknak.  Longa Ferenc a Kőolaj XVIII. kerület csapatának volt trénere. Saját munkáját, pénzét a csapat érdekébe helyezte, zseniális tréner volt. Mérkőzés közben bekiabált, - fiúk, aki gólt lő, annak egy láda sör fizet. A mi Ferikénk a honvédba tanította a gyerekeket és ott fejezte be pályafutását. Emlékezzünk ezekre tehetséges emberekre, akiket a sport szeretete hajtott.  Ők értettek a szakmájukhoz. Magyarok voltak a legnagyobbakból. A keserű pirula című írásunk a mai magyar labdarúgás teljes körére értendő. Rossz kezekben még a labda is szögletes, amit  hithű magyar szurkolók sem tudnak gömbölyűre drukkolni. Adjuk vissza a magyar labdarúgást a fentiekben említett zsenik szintjének.

Isten, Haza, Család oltalmával a  Budapest, XVIII. kerületi  kisgazdák.